|
A nép hozzáállása
a harchoz - Bír 5,1-31
Debóra gyozelmi éneke
áll elottünk prófétai üzenetként.
Debora ez Istent dicséro énekét a gyozelem
napján énekelte, mikor Isten megszabadította
az o népét a Jábin kanaánita király
és Sisera hadvezér kezébol. Jábin
Izrael északi részén, Hácorban uralkodott.
Hadserege rettentoen fel volt szerelve, mert kilencszáz
vasszekere volt. Ez mai értelemben legalább annyit
jelent, mintha kilencszáz modern tankról beszélnénk...
Ezzel szemben Debóra és Bárák hadserege
csupán tízezer emberbol állott, akik a Thábor
hegyen gyülekeztek.
Debóra, aki ez éneket énekli, a Lappidoth
felesége volt, az egyetlen noi bíró Izraelben.
O Jeruzsálemhez közel, Béthel és Ráma
között lakott az Efraim hegyén. Mivel Bárák
nem volt hajlandó egyedül vezetni a népet
a harcban, ezért a gyozelem Debóra nevéhez
fuzodik.
Gyozelmi énekek születtek ezelott is, de talán
ez az elso, amit teljes terjedelmében megörökít
az ige. Mózes idejében amikor a nép átkelt
a Vörös-tengeren, Mózes és Mírjám
zsoltárt énekelt az Úrnak. A Jordánon
való átkelés után Józsué
két emlékmuvet állított a csoda megörökítésére.
Valószínu a jerikói, majd az aii, déli
és északi hadmuveletek gyozelmei után több
dicsoíto ének született. De az Istent magasztaló
kifejezések mellett, Debóra éneke azt is
elmondja, hogyan viszonyultak az izraeliták a harchoz.
Voltak pozitív és negatív hozzáállások.
Voltak akik azonnal készek voltak válaszolni a
kürt szavára, mások csupán az elhatározással
maradtak, míg voltak olyanok is, akik megtagadták
az engedelmességet, nem mentek el harcolni. Ezeket a hozzáállásokat
szeretném ha megvizsgálnánk, és az
ige tükrében önmagunkat látnánk
meg.
A harc ma is folytatódik. Nem test és vér
ellen van tusakodásunk, hanem szellemi téren. A
világ és a bun hódításai ellen,
Isten igazságáért harcolunk. Szeretnénk
megvalósítani Isten birodalmát életünkben,
és az egész földön. "Jöjjön
el a Te országod!" Amíg ez megvalósul,
nekünk fel kell vennünk az Isten minden fegyverét,
hogy megállhassunk az ördög minden ravaszságával
szemben.
I. Eloször, figyeljük
meg a nagy elhatározók csoportját. Négy és fél törzs
kizárta magát a harcból, mivel ok úgy
döntöttek, hogy nem vesznek részt az ütközetben.
Ruben törzse volt az a törzs, amely nagy határozatokat
hozott, azonban ezeket nem követte cselekedet is. "A
Ruben patakjainál vannak nagy elhatározások..."
Szinte magunk elott láthatjuk a Ruben nemzetségét:
tanácskozások, viták, határozatok,
katonai gyakorlatok, nagy elhatározások, fogadkozások...
De azután? Minden maradt a régi. Nem történt
semmi. A nagy szavak nyomtalanul elszálltak. Szívük
lelkesedett, de lábuk nem indult. A Gileád vidékén
lakók nem keltek át a Jordánon.
Rubentol északra, ugyancsak a Jordánon túl
Gád nemzetsége és Manasse félnemzetsége
szintén nem indult a harcra. "Gileád a Jordánon
túl pihen" - énekli Debóra. Mások
mindent félretesznek és a Thábor hegyére
sietnek Debóra és Bárák hívására.
A gileádiak azonban ha nagy határozatokat hoztak
is, nem indultak sehova. Leültek pihenni...
Dán törzse is említve van. Oket nem a cselekvésre
való képtelenség jellemezte, hanem a hitetlenség.
"Hát Dán miért idozik hajóinál?"
Az emoreusok Dán törzsét felszorították
a
hegyekbe, majd elsoként szakadt el Istentol, bálványokat
szolgálva.
Áser, a tengerparton telepedett le. Foként hajóival,
kikötoivel, kereskedésével volt elfoglalva.
"Áser a tenger partján ül és nyugszik
öbleinél" - mondja Debóra. Mindezek beletartoznak
abba a csoportba, akiknél nagy elhatározások
születtek, de semmi más. Míg mások
harcoltak, ok pihentek, nyugodtak, nem mentek sehova.
Úgy gondolom, ez a hozzáállás ma
is gyakori. Sokszor szól az ige, ero árad az evangéliumból,
megérint és megrettent, és nagy elhatározásokat
eredményez, de olyan elhatározásokat, amelyeket
nem követnek cselekedetek. De nem beszédben áll
az Istennek országa! Mit használ az, ha szándékod
csak jószándék marad? Ha már régóta
elhatároztad, hogy megtérsz Istenhez, de ez mind
a mai napig elmaradt? Mit ér az, ha Isten hívását
meghallod, helyesled, de sohasem engedelmeskedsz neki?
Azt hiszem legtöbben ide tartoznak, a nagy elhatározók
csoportjába. Félix helytartó is hallgatta
Pál apostolt, megrettent, még azt is elhatározta,
hogy többször meghallgatja ot, de élete nem
változott meg. Jézus példázatában
az apa egyik fia elhatározta, hogy elmegy a szolobe dolgozni,
de nem ment el. Elhatározása üres beszéd
maradt. Mit ért volna az, ha a tékozló fiú
elhatározza, hogy visszatér az atyai házhoz,
de nem indul útnak? Mi jellemzi a nagy elhatározókat?
A nagy szavak! Ezek imádságban, bizonyságtevésben
nagy szavakat használnak, amelyeket talán meg sem
gondolnak igazán. Majd, ha tétlenségüket
bizonyítják rájuk, akkor a sok kifogás
jellemzi oket. "Szántóföldet vettem...
öt iga ökröt vettem... feleséget vettem...
nem mehetek!" (Lk 14,18-20). Végül, ezek azok
akik nagyon jól tudják bírálni azokat,
akik a völgyben harcolnak. Kritizálni azt, amit mások
tesznek - ez az, amit ok tesznek.
A lelkesedés, a döntés önmagában
nem elég. Ez szükséges, de nem sokat ér,
ha következmények nélkül marad. Ne legyünk
azok, akik elhatározásaikat nem váltják
valóra. A 76. zsoltárban így szól
az Úr: "tegyetek fogadást és adjátok
meg azokat az Úrnak!"
II. A következo csoport
az ellenszegülok csoportja volt. Debóra Mérozt említi: "Átkozva
átkozzátok Mérozt és annak lakosait,
mert nem jöttek az Úrnak segítségére".
Méroz kis város lehetett a közelben, akik
beavatkozhattak volna a harcba, ha hajlandóak lettek volna
rá. Azonban jobbnak látták háttérben
maradni, kivárni az ütközet végét.
Nem azért nevezi a 23. vers átkozottnak oket, mert
cserben hagyták Debórát és Bárákot,
hanem azért, mert el sem mentek a harcra! Nem tudták
felfogni azt, hogy nem embereknek segítenek hanem az Úrnak.
"Nem jöttek az Úrnak segítségére,
a vitézek közé".
Ezek alkotják azt a csoportot, akik kitartanak a bunben.
Számukra hiába szól a kurt... Hiába
az intés, hiába az ige - ok nem és nem.
Megátalkodottan és megkeményedve megmaradnak
régi életükben, buneikben, szenvedélyeikben.
Hallják az igét, de nem reagálnak rá:
oket az evangélium igazán nem érdekli! Azt
vélik, ez vénasszonyoknak való mese. Nekik
nem kell sem Isten, sem hit - mennybol való angyal sem
tudná meggyozni oket. Valaki, aki egy ilyen csoportba
tartozott, azt mondta az egyik igehirdetonek: Uram, legyünk
komolyak! Maradjunk mind a két lábunkkal a földön!
Erre az a testvér azt válaszolta: Milyen földön?
Nem érzi, hogy a lábai alatt hogy remeg a föld?
Annak ellenére, hogy Isten sok rendben és sokféleképpen
szól az emberhez, ma is sokan vannak, akik egyszeruen
nemmel válaszolnak az O hívására.
Az Isten ellen lázadók és ellenszegülok
csoportja azonban Isten haragját és átkát
örökli majd. Jaj, nehogy közéjük tartozz!
Siess Isten oldalára, engedelmeskedj Neki!
III. Harmadszor, figyeljük
meg az önkéntesek csoportját.
Abban az idoben nem volt hadkötelezettség, hanem
Isten szavára a vezér harcba szólította
a népet, amelyre önkéntesek jelentkeztek.
Tízezer önkéntes gyult össze a Thábor
hegyen! Deborát ez annyira meghatotta hogy a 9 -ik versben
ismétli: "Szívem azoké, kik parancsolnak
Izraelben, kik a nép közül önként
ajánlkoztak".
Sokan vállalják az Úr ügyét,
de nem önként és önzetlenül. Inkább
ilyen meg nem vallott szándékból: "Ha
meg kell legyen, hát akkor legyen... Talán kényelmes
beosztást kapok, vagy végül hasznot húzhatok
az egészbol... Esetleg egy vezetoi beosztás jót
tesz nekem..." Valaki azt mondta: ha a kutyát bottal
kell kergetni, akkor abból nem lesz nyúlfogás.
Jegyezzük meg: Isten szolgálata nem kényszer!
Dávid önként ajálkozott Góliát
ellen. Ézsaiás önként jelentkezett
a hívásra: Ímhol vagyok én, küldj
el engemet! Isten önkénteseket keres.
Azért mert ezeket a tettero jellemzi. Ez a "halálra
elszánt lelku nép" (18. v.). Ezek tudnak igazán
összefogni és harcolni ha kell az utolsó emberig.
Jáhel, a keneus Héber felesége a Kison pataktól
északkeletre lakott Hácor mellett. Tudta mi a feladata,
pedig nem bíztatta senki. Önkéntesen járult
hozzá a gyozelemhez: a sátorcövekkel átszúrta
Sisera halántékát. Áldott legyen
Jáhel! - mondja az ige. Miért? Azért, mert
nem maradt tétlen, ha szíve cselekvésre
indította. Vállalta a harcból a reá
eso részt.
A megátalkodott ellenszegüloket arra kérem,
még ma forduljanak Istenhez. Nehéz néked
az ösztöke ellen rugódoznod. Ne lázadj
Isten ellen. Ha pedig valakik csak az elhatározásig
jutottak el, kívánom, hogy még ma cselekedjék
is azt, amit döntöttek. A hit cselekedetek nélkül
megholt önmagában. Vagyis, a hit cselekedetekben
mutatkozik meg. Higgy! Ne legyen üres beszéd a hited!
Engedelmeskedj önként Istennek, aki a gyozelmet ad
a hitéletben. Kezd el most! Isten megsegít!
Kolozsvár, 1997
december 9.
Borzási István
|
