|
A bárány vére
- 2Móz 12,21-33
A Zsidókhoz írt
levél 9,22-ben ezt találjuk megírva: "...vérontás
nélkül nincsen bunbocsánat". Ahhoz, hogy
bunbocsánatot nyerjek, hogy nékem szabadulásom
legyen, valaki vérét kellett ontsa. Már
az Édenkertben, amikor Isten ruhát készített
az elso emberpárnak, ömlött az ártatlan
vér a bunösért. (1Móz 3,21) Attól
kezdve minden kiontott áldozati vér egy drága
vérre mutat, a Krisztus vérére, ami eltörli
a bunt. Az Úr Jézus mondta: "az én
vérem az Újszövetség vére, amely
sokakért kiontatik bunöknek bocsánatára."
(Mt 26,28) Ez nem közmondás, nem aforizma, hanem
valóság.
Vér által váltattunk meg atyáinktól
örökölt hiábavaló életünkbol,
vér által szabadultunk meg a halálból,
mert az Ártatlan Bárány vére kiontatott
a halálra méltó bunösökért.
Az O vére megtisztít minket minden egyes buntol.
(1Jn 1,7)
Krisztus vérérol kívánok szólni
most. Nem azokról a véresáldozatokról,
amelyek majdnem minden ókori vallásnál megtalálhatóak.
Sem a vérré vált Nílus vizérol,
sem a Salamon 22.000 áldozatának vérérol
a templomszenteléskor, sem a József cifra ruháján
pirosló vérrol. Mindezek jelképesen Krisztus
vérére mutatnak, ezért Krisztus vérérol
kívánok szólni. Nem fogok beszélni
a Szent Bertalan éjszakáján ömlött
vérrol 1572-ben, sem a háborúk során
kifolyt vérrol. Sem Pál apostol vérérol
ami a lesújtó bárd alól ömlött,
sem Thomas Cranmer vérérol a máglyán,
sem az ezernyi mártírok vérérol a
fenevadak szájából csorgott... hanem a
Bárány vérérol, ami a keresztrol
csordult alá. Az O vére nélkül nincsen
bunbocsánat.
Krisztus vére! A töviskoronázott homlokról
alácsorgó vér, a süvölto ostorcsapások
alatt kifröccseno vér, a sebekbol szivárgó
drága vér, - az O ártatlan vére szerzett
nékünk szabadulást! Amint elvérzik
a kereszten - még a Nap is megtagadja nézni azt
a képet... kezeibol, lábaiból, homlokáról,
oldalából, hátáról folyik
a vér értem, érted, mindenkiért...
Enélkül nincs bunbocsánat. Figyeljük
meg ennek a vérnek fontosságát, alkalmazását
és hatalmát.
I. Lássuk eloször
ennek a vérnek fontosságát. Íme a páskabárány
vére, amit a két ajtófélre és
a szemöldökfára hintettek, a Krisztus vérére
mutat! A tízedik csapás azt mutatta meg az izraelitáknak,
hogy ok sem különbek az egyiptomiaknál. A szabadulás
nem azért fog bekövetkezni mert ok ezt kiérdemelték,
hanem azért mert Isten megemlékezett ígéretérol
és kegyelmérol. Különbséget tesz
Izrael és Egyiptom között. Vége a rabságnak,
vége a szolgaságnak! Nem árt a halál!
Ott a vér az ajtófélen.
De mitol szabadít meg minket Krisztus vére? Valami
rettenetes kell itt legyen! A Golgota értéktelen
ha nem látjuk szükségességét.
"A mi húsvéti bárányunk a Krisztus,
megáldoztatott érettünk." (1Kor 5,7),
"a mi buneinkért..." (Ézs 53,5). Isten
egyszülött Fiát adta, hogy ha valaki hiszen
Obenne el ne vesszen. El ne kárhozzon! Sokan azt mondják,
hogy a "pokol", "kárhozat", ezek képletes
szavak. Lehet, hogy így van. A kép mindig részben
adja a valóságot. Ha ezek képletes szavak,
akkor sokkal rettenetesebb a valóság! El sem tudjuk
képzelni, mitol szabadított meg minket a Mennyei
Bárány vére!
Ez egy helyettesíto vér. Mint bunös ember
halálra méltó vagyok. A bunbocsánat,
az örökélet Isten "kegyelmi ajándéka"
(Róm 6,23). Ahogy azon az éjjelen a bárány
meg kellett haljon, hogy vére árán a ház
tagjai megmeneküljenek, épp úgy kellett Krisztusnak
meghalnia helyettem, hogy nekem életem legyen. "Íme
az Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ
buneit" - kiáltott fel Keresztelo János Krisztusra
mutatva.
Az izraeliták amikor áldozatot vittek buneikért,
a gyülekezet sátorának nyílása
elott kezeiket az állat fejére tették és
megvallották buneiket, azután megölték
azokat az Úr elott. A vért a szent hajlék
függönye felé hintették hétszer,
a többi vért pedig az oltár aljára
öntötték. A többit megégették
a táboron kívül (3Móz 4 és 5).
Egy indiai faluban a misszionárus diafilmet vetített
Krisztus szenvedéseirol. A gyülekezet úgy
meghatódott, hogy egy hallgató könnybe lábadt
szemmel felkiáltott: "Szállj le a keresztrol
Isten Fia, az az én helyem ott!!" Ki tudod-e mondani
ezt te is? Látod-e, érted-e hogy Krisztus éretted
halt meg? Mondod-e Pál apostollal együtt, hogy "Krisztus
Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa
a bunösöket, akik közül elso vagyok én"?
(1Tim 1,15) Íme az Isten Báránya! Helyetted
és helyettem meghalt a kereszten, a táboron kívül...
Ugyanakkor ez a vér egy megkülönbözteto
vér is. Az Ige így szól: "amikor általmegy
az Úr, hogy megverje az Egyiptombelieket és meglátja
a vért a szemöldökfán és a két
ajtófélen, elmegy az Úr az ajtó mellett,
és nem engedi, hogy a pusztító bemenjen
öldökölni a ti házaitokba (2Móz
12,23).
Egyedül a vér volt az, ami megkülönböztette
oket az Egyiptombeliektol. Nem a származásuk, családjuk,
neveltetésük, - hanem a vér! Ha a vér
nem lett volna odahintve a szemöldökfára, menthetetlenül
elvesztek volna az egyptomiakkal együtt. Minket sem különböztet
meg semmi más a világ fiaitól, egyedül
csak Krisztus vére! A vérnek oltalma alatt élünk.
Szabadulásunk nem könnyeink által történt,
sem cselekedeteink által, sem engedelmességünk
által, hanem egyedül kegyelembol, Krisztus vére
érdemében.
Emlékezzünk csak Ráhábra, arra a bunös
nore Jerikóban aki elrejtette az izraelita kémeket.
Bizonyára cselekedetei miatt o is megérdemelte
volna az ítéletet együtt a várossal.
Nem érdemelte ki a szabadulást. Az ami megkülönböztette
ot a többiektol csupán egy vörös zsinór
volt, amit reákötött az ablakra (Józs
2,21). Egy biztos jel, ami által megmenekült. Hasonlóképpen,
- nehogy azt gondolja valaki, hogy kiérdemelheti a szabadulást!
"Nincs különbség, mert mindnyájan
vétkeztek és szukölködnek Isten dicsosége
nélkül! Megigazulván ingyen az O kegyelmébol
a Krisztus Jézusban való váltság
által, kit az Isten eleve rendelt engesztelo áldozatul,
hit által az O vérében, hogy megmutassa
az O igazságát..." (Róm 3,23-25). Nem
segít a pénz, a diploma, a gazdaság, a kultúra...
Sem a ruha, sem a származás, csupán a vér,
Krisztus vére. Ez egyenlové teszi mindazokat akik
hisznek benne. Kínait az eszkimóval, vörösborut
a milliomossal, professzort, operaénekest a volt csavargóval,
cipopucolóval... egyforma kegyelemben részesülnek.
Ugyanakkor meg is különböztet azoktól akik
kívül vannak, nem a vér oltalma alatt, akikre
ez az élteto vér nem érvényes.
Krisztus vére árán van örök váltság
(Zsid 9,12), bunbocsánat (Ef 1,17; Jn 1,7), megigazulás
(Róm 5,9), közeledésünk Istenhez (Ef
2,13), fehér ruhánk (Jel 7,14), gyozelem (Jel 12,11)!
Általa minden a miénk. Nélküle el vagyunk
veszve.
II. Figyeljük most
meg másodsorban a vér alkalmazását.
Mit használt
volna, ha a bárányt megveszik a tízedik
napon és megölik a tizenegyedik napon, de a vérét
nem hintik fel az ajtó mellé? Mit használt
volna a hibátlan egy esztendos bárány megölése,
ha nem alkalmazták annak vérét? De mit használ
néked Krisztus áldozata, ha te nem teszed magadévá?
Mit használ a minden ember számára megszerzett
üdvösség, ha te nem fogadod el? Óh, mennyien
mondják, hogy hisznek Krisztusban, de nem adnak Néki
helyet a szívben. "Valakik befogadák Ot, hatalmat
ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek..." akik
az O nevében hisznek!" A hit azt jelenti, ráépíted
életedet Isten szavára. Vajon volt-e Izrael népe
között, olyan, aki azt mondta volna, hogy o hiszi az
Úr szavait, hiszi hogy az elsoszülöttek meg
fognak halni éjfélkor, hiszi, hogy a vérnek
hatalma van a pusztító angyal megállítására...
de mégsem hinti fel a vért az ajtófélre!
Vajon az o ilyenfajta hit megmentette volna-e a haláltól?
Igazi hit-e az ilyen?
A vér semmit sem használt, ha nem alkalmazták
azt. Még pedig nyilvánosan kellett véghezvinni.
Az nem maradhatott titokban, mert az ajtó fölé
hintették. Minden izráelita, aki szabadulni akart
és ezt felhintette a vért, ezáltal megvallotta
az egész Egyiptom elott, hova tartozik. Ez ma sem történhet
másképp. Nincsenek titkos - keresztyének.
Valakinek tudnia kell róla! "Mert ha a te száddal
vallást teszel az Úr Jézusról, és
szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta
Ot a halálból, megtartatol." (Róm 10,9).
Te megvallottad-e, bizonyságot tettél-e látható
és láthatatlan tanuk elott, hogy kihez tartozol?
Továbbá, megbecsüléssel kellett alkalmazni
a vért. Nem a küszöbre hintették azt,
hanem a két ajtófélre és a szemöldökfára
fenn (2Móz 12,23). "Gondoljátok meg, mennyivel
súlyosabb büntetésre méltónak
ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja
és a szövetségnek vérét, mellyel
megszenteltetett tisztátalannak tartja..." "Rettenetes
dolog az élo Istennek kezébe esni..." (Zsid
10,29.31.)
A vért hittel kellett felhinteni. Aki hitt az Úr
szavának, amit Mózes által szólott,
az megölte a bárányt este, felhintette a vért,
és nem jött ki a házból reggelig. Ez
a hit megmentette ot a veszedelemtol. Ráháb is
azért kötötte fel a vörös zsinórt
az ablakra, mert hitte, hogy Isten Izraelnek adta Kánaánt.
Nem várakozott, nem halogatta, nem fontolgatta a dolgokat
hogy megértse azokat, csupán hitt. Ez a hit mentette
meg.
A hiten fordul meg minden. "Hogyha valaki hiszen Obenne..."
A gyakorlati hit, az élo hit Krisztus vérében
elég a megmeneküléshez. Az üdvösség
jóllehet meg van szerezve minden ember számára,
ez nem tulajdoníttatik automatikusan, ha kell valakinek
ha nem, mivel ezt el kell fogadni. A hit az a kéz amely
megragadja Isten ígéreteit. Azt is megfigyelhetjük,
hogy a vért útra készen alkalmazták.
Ok már egy új hazának voltak a polgárai
attól az éjszakától kezdve. Semmi
közök nem volt többé Egyiptomhoz. Derekuk
felövezve, pálcájuk kézben tartva,
útra készen voltak.
Nekünk sincs itt maradandó városunk (Zsid
13,14) Úgy élünk itt mint Ábrahám,
aki sátorokban lakozott, mint idegen földön,
mert várta az alapokkal bíró várost
(Zsid 11,9). Készen vagy-e kedves olvasóm, az Úr
elé állni? Maranatha! Tudod-e kiáltani ürümmel?
"A mi országunk a mennyekben van, ahonnan a megtartó
Jézus Krisztust is várjuk" (Fil 3,20)! E világban
élünk, de nem tartozunk e világhoz. "Mi
szövetsége van igazságnak és hamisságnak?
vagy mi közössége van a világosságnak
a sötétséggel? és mi egyezsége
Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hívonek
hitetlenhez?" (2Kor 6,14-15). A lelki Izraelnek ne legyen
semmi köze Egyiptomhoz! Legyetek készen a mennyei
Kánaán számára!
III. Harmadszor láthatjuk
a vér hatalmát is.
Ez megfékezte a halált mindazok számára
akik hittel felhintették azt. Vagyis akármit éreztek
ok ott benn, nem az volt a dönto, hanem a vér. A
Fáraó biztonságban érezte magát,
mégis meghalt elsoszülött fia. Mert nem az érzések
döntöttek azon az éjszakán, hanem a felhintett
vér.
Krisztus meghalt érted. Ez tény és valóság.
Lehet nem érzed, hogy megbocsátotta buneid, nem
érzed, hogy megszabadított, - de nem is az érzés
a fontos hanem az O szava. Isten igéje dönt: "Jézus
Krisztusnak az Isten Fiának vére megtisztít
minket minden buntol..." (1Jn 1,7). Ha hiszel ebben az igében,
és ráállsz erre a hitre megtartatol. Az
Úr mondta: "a vér jelül lesz néktek
a házakon, amelyekben ti lesztek, s meglátom a
vért és elmegyek mellettetek és nem lesz
rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Egyiptom
földét" (2Móz 12,13). Ez az Úr
szava, és ez a dönto.
Ez érvényes bárki számára
is. Az izraeliták nagyon sokan voltak. 600.000 gyalogos,
harcképes férfiú, a gyermekeken és
az asszonyokon kívül (2Móz 12,37). Mindegyikre
érvényes volt, bárki megtehette; nagyon
egyszeru volt az egész. Aki behintette vérrel az
ajtófelet, nyugodtan térhetett be a házba
- biztonságban volt.
Az üdvösség útját olyan egyszeruvé
tette Isten, hogy bárki megszerezheti. "Ha valaki
hiszen..." Hinni minden ember képes. A beteg, az
egészséges, a gazdag, a szegény, a tudós,
a tudatlan, a városi, a falusi, a fiatal, az öreg,
- bárki. Nem pénz által, hogy mindenki hozzájuthasson.
Az Úr Jézus mondotta: "Aki az én beszédeimet
hallja, és hisz Annak aki engem elbocsátott, örök
élete van, és nem megy a kárhozatra, hanem
általment a halálból az életre"
(Jn 5,24).
A vérnek hatalma volt bármely órában,
éjfélig. Este ölték meg a páskabárányt,
és a vért fel lehetett hinteni nyolc órakor
is, kilenckor is, tizenegy órakor is, még éjfél
elott öt perccel is. Érvényes volt. De aki
éjfélig nem tette meg, végképp elkésett
vele. "Lon pedig éjfélkor, hogy megöle
az Úr minden elsoszülöttet..." Hiába
volt azután a sietség, hiába a felhintés,
hiába a hit... Késo bánat. A kegyelemnek
ideje van.
Krisztus áldozata érvényes még ma
is. Bárki igénybe veheti, de csak az ítélet
napjáig. Mivelhogy ne tudod mikor jön el az a nap,
éppen ezért ne halogasd a vér "felhintését".
"Isten mostan parancsolja mindenkinek mindenütt, hogy
megtérjenek, mivelhogy rendelt egy napot amikor megítéli
majd e föld kerekségét igazságban..."
(ApCsel 17,30-31). Az ítélet órája
közeleg. A vér még érvényes:
helyettesít és megkülönböztet. Higgy
benne, becsüld meg, készülj fel! "Siessetek,
hamar lejár, Kegyelme már régóta
vár, Ma még lehet, ma még szabad, Borulj
le a kereszt alatt"!
Kolozsvár, 1997 december
9.
Borzási István
|
