|
Az Isten népe elleni
támadás - 2Móz 5,1-18
Az ige arról beszél,
hogy Mózes a Fáraó elé kerül
Áronnal együtt, és ezzel megkezdodik küldetésük,
hivatásuk Egyiptom földén. Ebbol arra a támadásra
szeretnék rámutatni, ami Isten népét
éri e világban. Nem csak Egyiptomban, hanem az
egész világon, ebben a nagy "Egyiptomban".
Mózes volt az az ember, akit az Úr felkészített,
alkalmassá tett, és Áronnal együtt
oda küldött a Fáraó elé egy korszak-meghatározó
üzenettel: "Bocsásd el népemet, hogy
áldozzanak nékem a pusztában, ezt mondja
Izraelnek Istene". Erre a Fáraó azt mondja,
hogy o nem ismeri Izrael Istenét, és nem is bocsátja
el Izraelt. Nem az ezt követo csapásokkal kívánok
foglalkozni, hanem azzal a módszerrel, hozzáállással,
ahogyan a Fáraó Izrael népéhez és
Istenéhez viszonyult.
Három ilyen hozzáállás-típust
szeretnék megemlíteni: eloször az ellenállást,
ellenszegülést, támadást. Mikor látta
hogy ez nem használ, akkor megalkuvásra, megegyezésre
próbálta oket rávenni. Amikor rájött
arra, hogy nem lehet közös nevezot találni,
még mindig volt egy próbálkozása:
rágalmazta oket, különbözo hazugságokkal
vádolta meg Isten választott népét.
Így bántak Izraellel Egyiptomban, és így
bánnak Isten gyülekezetével ma a világban.
Ezeket azért tekintjük át, hogy tudjuk mire
számíthatunk a világ részérol,
ha az Úr választott népéhez, a gyülekezethez
tartozunk.
I. Lássuk eloször
az ellenállást.
Ez abból állott, hogy megtagadta tolük a polyvát,
az elismerést, a segítséget. Egyszeruen
kitagadta oket, megvetettekké és letiportakká
tette oket. Ugyanígy bántak Isten népével
Babilonban is: Dániel, Sidrák, Misák és
Abednégó új nevet kaptak, és új
filozófiát, tanítást kellett elsajátítsanak,
majd rájuk akarták kényszeríteni
azt az életvitelt is, amellyel azok éltek. Azonban
ok eldöntötték, hogy nem fertozik meg magukat
a király ételével. Hajlandók voltak
valameddig elmenni, addig ameddig lelkiismeretük tiszta
maradhatott, de attól kezdve inkább lelkiismeretükre
hallgattak és nemet mondtak.
Izrael népe nagyon szenvedett Egyiptomban. Ez nem új
keletu dolog: a világ üldözi Isten népét,
és szenvedést bocsát reá. Ez hatalmában
van. Ez üldözési hullám néha olyan
heves volt, hogy a hitért az élettel kellett fizetni.
A támadás mindig megvan, ha nem is ilyen szörnyu
megnyilvánulásokkal. A kérdés most
az, hogy amikor velünk így bánnak, mikor a
világ a mi meggyozodésünk, hitünk, felfogásunk
ellen támad, készek vagyunk-e vállalni azt,
hogy Isten népéhez tartozunk. Amikor a mai jelképes
"Egyiptom", a világ hitünk miatt megbélyegez,
lefokoz, üldöz, gúnyol, kirekeszt, akkor készek
vagyunk-e ezt meghátrálás nélkül
elszenvedni? Készek vagyunk-e élni és meghalni
hitünkért?
Pál apostolt arra figyelmeztették, hogy Jeruzsálemben
meg fogják kötözni, ha oda felmegy. Erre o azt
mondta, hogy nemcsak megkötöztetni kész, hanem
meghalni is ha kell. (ApCsel 21,13) Vagyis, az ellenség
semmilyen hatalma nem képes ot eltántorítani
Isten útjáról. Mindent vállalni kész,
bármilyen támadás érné. Ez
igen! Ilyen ember kell Istennek.
Körülvesz bennünket minden oldalról a világ.
Annak gondolkozása, felfogása és életmódja,
amely gyakran szöges ellentétben áll azzal,
amire a Biblia tanít bennünket. Mi másképp
látjuk a világot, mivel nem vagyunk e világból
valók. A világ támadása, ellenállása
a hívokkel szemben nyilvánvaló. "A
világ szeretné azt, ami az övé - mondja
az Úr Jézus - de mivelhogy nem vagytok e világból
valók, hanem Isten kiválasztott titeket e világból,
ezért gyulöl titeket a világ" (Jn 15,19).
Ez a gyulölet sok szenvedést okozott és okoz
ma is a hívoknek. A kérdésem most az: tudja-e
a világ, hogy te nem közülük való
vagy? Melyik oldalon állsz? Te tudod-e, hogy a világ
barátsága ellenségeskedés az Istennel?
(Jak 4,4) Hová tartozol? Két úrnak szolgálni
nem lehet, döntened kell. Vállalod-e Isten barátságát?
Akkor tudnod kell, hogy "Egyiptom" üldözni
fog, ellened támad. De ne félj, mert nagyobb Az,
Aki melletted áll.
Az Úr Jézus mondta: "Senki sincs, aki elhagyta
házát, vagy fitestvéreit, vagy notestvéreit,
vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét,
vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit és
érettem és az evangéliumért, aki
százannyit ne kapna most ebben az idoben, házakat,
fitestvéreket, notestvéreket, anyákat, gyermekeket
és szántóföldeket, üldözésekkel
együtt; a jövendo világon pedig örök
életet." (Mk 10,29-30)
II. A Fáraó
elso sikertelen próbálkozását egy
második követte:
a megalkuvásra való kísérlet. Ugyanis
az történik, hogy ha az üldözés,
a kiirtási kísérlet, az elnyomás
nem tudja megállítani Isten országának
terjedését, az ellenség más módszerhez
folyamodik: megpróbál kompromisszumot kötni,
hogy befolyása legyen reá. Ezt tette a Fáraó
is. A 8. rész 25. verstol a Fáraó azt mondja:
"Hivatá a Fáraó Mózest és
Áront és monda: menjetek áldozzatok a ti
Isteneteknek ezen a földön." Ne menjetek ki az
országból, lehet áldozni itt is... Erre
Mózes megmagyarázza, hogy nem lehet. Ok háromnapi
járóföldre fognak menni a pusztába,
teljesen elszakadva Egyiptomtól, úgy, ahogy Isten
parancsolja majd nekik.
Gyakran jön a kísértés: miért
változtass életmódodon, vagyis, miért
hagynád ott Egyiptomot, hiszen lehet imádkozni,
Istennek szolgálni ott is, ahol vagy. Közben megmaradhat
ugyanaz a társaságod, szokásod, helyzeted,
mint addig. Dehát, nem az a lényeg, hogy Istennel
kapcsolatban légy? "Áldozzatok Istennek ezen
a földön". Igen ám, de Isten igéje
azt mondja, szakaszátok el magatokat e gonosz nemzetségtol!
Menjetek ki közülük, szakadjatok el tolük
és tisztátalant ne érintsetek! Ne szabjátok
magatokat e világhoz! A megalkuvó életmód,
képmutatás. Nem lehet megtartani Egyiptomot is,
és megtartani az Istennel való barátságot
is. Vagy Egyiptom - és akkor nem lehet áldozni
Istennek, csak bálványoknak. (Esetleg egy kétszínu
ál-hívo életet folytatunk.) Vagy ott hagyjuk
Egyiptomot és akkor szolgálunk az Istennek.
A 28. vers így szól: "És monda a Fáraó:
én elbocsátlak titeket, hogy áldozzatok
az Úrnak, a ti Uratoknak Isteneteknek a pusztában,
csak nagyon messze ne távozzatok; imádkozzatok
érettem". Ez egy kissé enyhébben hangzik.
Vagyis: na jó, menjetek ki a pusztába. Na jó
akkor legyél hívo, legyél keresztyén,
csak nagy változás ne történjen nálad.
Már nehogy elmenjen az eszed, nehogy hívo légy!
No, jól van, eredj a hívokhöz, járj
a templomba, imádkozz, énekelj, csak nagyon messze
ne menj, hogy közben vissza-vissza jöhess, megmaradhass
nekünk is. Istennek is, Egyiptomnak is. Értjük-e
mirol van itt szó? Ha nem lett volna késobb a Veres
tenger választóvize és az átélt
csodák, Izrael visszatért volna Egyiptomba! Mindig
ott volt a visszatérés kísértése.
Isten tudta, miért kellett kijönniük Egyiptomból.
"Messze ne távozzatok." Imádkozz, énekelj,
csak ne térj meg. Elég, ha eljársz az istentiszteletre,
meghallgatod a prédikációt, részt
veszel a vasárnapi vagy hétköznapi összejöveteleken...
Csak ne menj túl messzire. Ne add át az életed
egészen Istennek. Ez az ördög ravasz kísértése.
Sokan aztán úgy gondolják, hogy minden meg
van oldva azzal, ha elmennek valameddig. Ezzel azt hiszik, hogy
lefizették Istennek azt amit le kell fizetni... De végleg
dönteni, szenvedélyeikrol lemondani, engedelmeskedni
Krisztusnak... hát az sok. Ilyen messze nem kell menni.
Az ilyen becsapott élettel aztán egészen
közel lehet kerülni Isten országához,
de sohasem lehet bekerülni Isten országába.
Mindig marad valami, ami meggátol a teljes önátadástól.
A Fáraó következo megalkuvásra készteto
ajánlata a 10. részben található,
ahol a Fáraó azt mondja: "Monda azért
nékik: úgy legyen veletek az Úr, amint elbocsátlak
titeket és gyermekeiteket! Vigyázzatok mert gonoszra
igyekeztek. Nem úgy! Menjetek el ti férfiak és
szolgáljatok az Úrnak, mert ti is ezt kívántátok.
És eluzék oket a Fáraó színe
elol." (10,10-11) Vagyis a család többi tagjai
itt maradnak. A férfiak mehetnek. Tudja hogy kiket lehet
elengedni: azok hamarosan vissza is fognak jönni. Melyik
igazi apa hajlandó vállalkozni ilyesmire? Inkább
azt vállalná, hogy gyermeke vagy felesége
szabadulna meg helyette!
Késobb így szól: "Menjetek el, szolgáljatok
az Úrnak, csak juhaitok és barmaitok maradjanak.
Gyermekeitek is elmehetnek véletek" (11,24). Ez az
ajánlat is nagy veszélyt rejtett magában,
ugyanis nem elég az, ha mehet a férj, a feleség
és a gyermekek, az egész család, de ott
kell hagyniuk mindazt amit összegyujtöttek életük
során. Ez alkalmazva mostani életünkre valahogy
így hangzik: szolgálj Istennek vasárnap,
de amit hétköznap csinálsz az nem tartozik
Reá. Amikor dolgozol, a házad, vagyonod, kocsid,
pénzed maradhat Egyiptomé. Néha külön
mész és hátrahagyod az élethez kapcsolódó
dolgokat szolgálsz Istennek, áldozol Neki. De ne
legyen ott mindened. Jegyezzük meg: "senki sem szolgálhat
két Úrnak" (Mt Mt 6,24). "Mindent amit
csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr
Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát
adván az Istennek és Atyának O általa"
(Kol 3,17). "Mindenem az Úrnak adom, minden az övé".
Ezt másképpen nem lehet. Erre mondja Mózes
azt a határozott és szép választ
amit a 10. rész 25. versében olvasunk: "Mózes
pedig monda: sot inkább neked kell kezünkbe adnod
a véresáldozatra és égoáldozatra
valókat, hogy megáldozzuk a mi Urunknak Istenünknek,
s velünk jönnek barmaink is, egy körömnyi
sem marad el, mert azokból veszünk, hogy szolgáljunk
a mi Urunknak a mi Istenünknek; magunk sem tudjuk, hogy
mivel szolgálunk az Úrnak míg oda nem jutunk."
Ez aztán világos beszéd: egy körömnyi
sem marad el! Mindent viszünk, mivel minden az Úré.
Egy érdekes történetet hallottam egy emberrol,
aki eladta a házát kivéve egy szeget a mestergerendában.
Az az egy szeg nem eladó. Így kötöttek
üzletet. Igen ám de a régi tulajdonos naponta
amikor a munkából jött haza, a táskáját,
munkaruháját mindig arra a szegre akasztotta fel.
Azt kerülgetni kellett a szobában, és kellemetlen
helyzetbe hozta az ott lakókat. Ez a helyzet annyira zavarta
az új tulajdonos életét, hogy követelte:
vagy megkapja a szeget is, vagy nem kell a ház. Így
néz ki az olyan élet, amely nem egészen
Istené. A részleges, félig odaszánt
életre Isten azt mondja, nem kell. Ha nem adod oda életed
minden területét, szokását, felfogását,
gondolkozását, barátságaidat, kapcsolatát,
tehetségét, erejét, mindent, akkor még
mindig Egyiptomhoz tartozol, és úgy próbálsz
kibékülni Istennel, hogy megtarthasd régit
is. Így csupán önmagad csalod meg, miközben
Istent akarod becsapni.
Mondd ki Mózessel: egy körömnyi sem marad el!
Mindenestol az Úrnak akarok szolgálni!
III. Az ellenkezés
és megalkuvás sikertelen próbálkozásai
után, a Fáraó támadásba lendül:
rágalmazni és vádolni kezdi Isten népét.
"Restek vagytok" - mondja. Ezért akartok imádkozni meg áldozni
menni a pusztába. Nem szeretitek a munkát, nem
akartok dolgozni. Majd megmutatom én nektek! Nyilvánvaló,
hogy mindez szemenszedett hazugság. Ha végigolvassuk
Mózes második könyvének elobbi részeit,
láthatjuk, hogy Izrael népe keményen dolgozott.
Azóta is, a Fáraóhoz hasonlóan tovább
vádolják Isten választottjait. Az elso századokban
azt állították, hogy Krisztus követoi
gyújtották fel Rómát, hiszen ok mondták,
hogy a világ vége tuzben fog lejönni. Máshol
azt mondták hogy a hívok vért isznak és
erkölcstelen életet folytatnak - gondolva az Úrvacsorára,
amit zárt ajtók mögött szeretet vacsorának
neveztek, és idézték Jézus szavait:
ez az én vérem...
Mit is mondott az Úr Jézus? Azt mondta, hogy "boldogok
vagytok ha szidalmaznak és háborgatnak titeket
az én nevemért, és ha minden gonosz hazugságot
mondanak ellenetek énérettem" (Mt 5,11). Nagyon
fontos itt két feltétel: Jézusért,
és hazugságot. Ne legyen igaz a vád! Lehet,
a rágalmat nehezebb elszenvedni néha, mint a testi
bántalmazást, de Jézusért érdemes.
Isten az aki megigazít, nem emberek.
Ez egész történet azzal folytatódik,
hogy Mózes az Úr elé megy és panaszkodik,
s az Úr azt mondja Mózesnek a hatodik rész
elején: "Mózes én vagyok az Úr.
Eredj és mondd meg Izrael népének és
a Fáraónak is, hogy én vagyok az Úr".
Ez elég. Péter tudta, hogy ki volt az Úr
akkor, amikor Heródes másnapra beprogramálta
kivégzését: lefeküdt és elaludt.
A három zsidó ifjú Babilonban tudta, hogy
ki az Úr: bármekkora világbirodalma legyen
Nabukadneccárnak, ok nem hajtottak térdet más
Isten elott... "Én vagyok az Úr!" - mondja
Isten.
A mostani felhívás az ige alapján az, hogy
vegyük komolyan a hívo életet! Ha minket Isten
kihívott Egyiptomból, azt azért tette, mert
terve van velünk. Azt akarja, hogy csak neki szolgáljunk,
egyedül csak neki, mindvégig csak neki, nem félszívvel
és nem megalkuvással. A mi hadakozásunk
fegyverei nem testiek. Mi ne úgy viaskodunk, mint aki
levegot vagdos. Mi tudjuk, hogy Jézus Krisztus az Úr.
Neki adatott minden hatalom mennyen és földön.
Neki szolgálni a legnagyobb megtiszteltetés, Ot
követni a legnagyobb jutalom.
Kolozsvár, 1997 december
9.
Borzási István
|
